Óballai Alkotóház – Óballáért, Törökszentmiklós és Kistérsége Kulturális Fejlődéséért Közhasznú Egyesület
VISSZA	A Kalendárium 2006-ba készült írás „Alkotás és Közösség” A közösséggé formálódás esélyei egy alakuló művésztelepen; a Tiszaóbalai Művésztelep alakuló összejövetele és a szeptember 10-i falunap (Hajnal Lászlót, a YAWU Művészeti Műhely Kulturális Egyesület alelnökét kérdeztük az I. Óballai Falunap sikerét követően) 2005 tavaszán megjelent egy hirdetés Törökszentmiklóson, melyben az áll, hogy fotókat szeretnél összegyűjteni egy leendő kiállítás számára. Honnan jött az ötlet, mi volt a célja ennek a kiállításnak? Régi fényképeket gyűjtöttem, illetve folyamatosan gyűjtök a faluban és környékén az ott élőktől és az elszármazottaktól, Akik főként Törökszentmiklósra kerültek. Az alakuló Óbalai Művésztelep vállalt feladatai közé tartozik az alkotómunka mellett, a 27 éve bezárt hajdani népiskola múltjához méltó újraélesztésének, faluházként a helyi közösség és a kultúra szolgálatába való visszaállításának terve is. A körzetesítéssel a helyben tanulás lehetősége is megszűnt Az idősebb generációk tagjai büszkék egykori tanítóikra, iskolához kötődő- és más jellegű helyi közösségeikre. A fiatalok elvándorlásával a helyben maradás lehetősége, életminősége is leromlott, „külterület”-ként a faluközösség elvesztette lakosságmegtartó erejét. Megmaradt száz lakosának, időseknek, néhány fiatal családnak és sok-sok elszármazottnak próbáltuk a fotókiállítás segítségével megmutatni a múlt életképeit, visszaadni a helyben megmaradás becsületét a jelen számára. Hagyományosan is évenkénti találkozási pont a faluból elszármazottak és az ott maradók életében a szeptember 8-át követő vasárnapon megtartott egyházi ünnep, a búcsú. A kiállítás megnyitását,- mely egyben a művésztelep bemutatkozása is, szándékoltan erre a hétvégére terveztük, hogy szélesebb körben is megtekinthető legyen az összegyűjtött anyag. A beérkezett 270 archív kép között megtalálható volt számos iskolai osztálykép is. Ez hozta az osztály- és iskolatalálkozó ötletét. Digitalizálás után, baráti segítséggel kinyomtattuk a kiválasztott száz kinagyított képet, s megszületett a kiállítás. A hazalátogatók felfedezték a régi képeken szüleiket, rokonaikat, egykori saját magukat, alkalom volt a találkozásra sokan évtizedekig nem látták egymást. Érkeztek Budapestről, Szolnokról, Egerből, Törökszentmiklósról. Erre az alkalomra érkezett 62 év után először az egyetlen még élő tanító néni, aki 87 évesen, izgalommal várta a találkozást a régi tanítványokkal. Mindenkinek volt köze az iskolához, az egykori tanítókhoz. Ezzel az ünnepi alkalommal szerettem volna felhívni a figyelmet a táji és közösségi erőforrásokra, itt helyben megsokszorozni ezt a megtapasztalt közösségi erőt. Az 1926-ban épült népiskolát a fotókiállítással újra a falu és a figyelem középpontjába állítani, felébreszteni a falu emlékezetét, önbecsülését. Ez a legfontosabb épület, melyhez minden balai embernek van kötődése. Miért éppen az egykori Tiszaóbala lett a választott helyszín? Neked milyen kötődéseid vannak Óbalán? Törökszentmiklósi vagyok, de életem meghatározó korszakát töltöttem tanító szüleimmel a környék egyik hasonló népiskolájában, Sűrűdűlőben. Mikor visszamentem megkeresni az iskolát, még a helyét sem találtam meg! Hasonlóképpen rombolták le a városkörül a többi gyönyörű épületet, Alatkán és Újbalán, mint a múlt, a tanyavilág csökevényeit. A balai valószínűleg a magasabb lakosságszám és a tíz évvel későbbi bezárása miatt maradhatott meg, de nem kerülhette ki a hetvenes évek felelőtlen körzetesítési törekvéseit! Az utolsó tanítókat, Szőke Laci bácsit és feleségét, Magdi nénit ismertem személyesen. Mint Apám jó barátairól vannak emlékeim. Elképzelésünk a falu jövőjét illetően optimista, - Óballa hagyományait, máig fölfedezhető építészeti sajátosságait, száz lakosának küzdelmes életét figyelembe véve, mindenképpen jobb sorsra, fennmaradásra érdemes. A szeptemberben megvalósult fotókiállítás és falunap milyen kapcsolatban van a leendő alkotóteleppel? A kiállítás ebben az értelemben is találkozási pont, egy hosszabb építőfolyamat első lépése. Párbeszédet szeretnénk kezdeményezni a tervezett alkotóház és a helyiek között, melyben megfogalmazódhat a továbblépés, az egymásrautaltság elfogadásának, felfedezésének lehetősége. A művésztelep munkája iránt érdeklődők, a résztvevő alkotók számára is meg kell ismertetni a befogadó helyszín értékeit, kultúráját. A készületek idején felmerült a manapság divatos falunappá való kiterjesztés igénye egy falufórumon, s szinte önszerveződéssel létrejött 2005. szeptember 10-én az első Óballai Falunap. Mint a vízbe dobott kavics által keltett hullámok, szinte egymást hozták az események az alapötlettől a megvalósulásig, a művelődésszervezőnek „csak” a koordinációs feladatok jutottak. A nap végére közel ezerötszáz vendég fordult meg az eseményen az egyébként száz lakosú településen,- talán sikerült felébreszteni a falu emlékezetét, megerősíteni önbecsülését, bizonyítva közösségi erőtartalékait. Az ünnep által kapott találkozási pontban megfogalmazódhat a továbblépés, az egymásrautaltság elfogadásának, felfedezésének lehetősége, s visszajelzést kaphatnak közművelődési és közösségfejlesztői szándékaink. A délutáni koncertek, a néptánc előadás-, az I. Óballai Kispályás Labdarugó Kupa szórakoztatta a jelenlévőket és nem kevésbé a résztvevőket! Este elfogyasztottuk a főzőverseny eredményét, hozzá „blues-kocsmazenét” hallgattunk és utcabál volt hajnalig. Hogyan képzeled el az alkotótelep jövőbeni működését? A megvalósítást több lépcsőben képzelem. 2006-tól egyszerűbb körülmények között indulunk, de később sem szeretném veszélyeztetni a használhatóságát, olcsóságát, bonyolult kényelmi berendezésekkel. Maximálisan 20-25 jelentkezőt fogadnánk az alkotótelepen. A művészeti koncepció kialakítására Döbröntei Zoltán festőművészt kértem fel, s támogatóink között található a Magyar Festők Társaságának elnöke, Kováts Albert festőművész is. Táboraink legfőbb célja egy alkotó közösség megteremtése. Mindezt olyan módon szeretnénk megvalósítani, hogy az alkotó emberek közössége a falu életével szerves egységgé váljon. Nem „népies” művészetet akarunk létrehozni, hiszen ez ma már anakronizmus lenne, de mégis keressük a falu közelségét, egy kicsi, áttekinthető életközösséget, ahol a művészet megtermékenyítő ereje talajra találhat. Alkalmas körülményeket alakíthatunk ki diákok számára is, vezető tanárok közreműködésével a tanulásra, aktív képzőművészeknek pedig az elmélyült munkára. Néhány művészeti csoport érdeklődik a kezdeményezés iránt, nem csak képzőművészek, -ezért lehetőségét látom a későbbi lépcsőzetes összművészeti koncepció kidolgozásának. Elindulásunk után szeretnénk bekapcsolódni Törökszentmiklós Város kulturális vérkeringésébe, a kialakult profiltól függően. VISSZA
	A honlapot készíti és karbantartja Sain Mátyás és Hajnal László, óballai menedék-keresők. Kapcsolat: S.M.: msain@freemail.hu, 20/254-3663; H.L.: hajnallaszlo@gmail.com, 20/421-8402