Óballai Alkotóház – Óballáért, Törökszentmiklós és Kistérsége Kulturális Fejlődéséért Közhasznú Egyesület
VISSZA KEZDŐLAP	III. Óballai Falunap 2007. szeptember 8., szombat Emléktábla avatás – 80 éves az Óballai Iskola Gróf Klebelsberg Éva történész (Klebelsberg Történeti Intézet) avatóbeszéde Egy emléktábla avatására és emlékezvén az óballai iskola és 5000 hasonló tanegység építésének társadalmi oktatási, közösségépítési fontosságára. Kedves Barátaim! Nagyon örülök a népes Társaság részvételének ezen a múltra emlékező rendezvényen. Jelenlétükkel szavaznak a tanyasi iskolák hasznosságára és a kisközösségekért érdek nélkül, meggyőződésből oly sokat tett tanítók és tanítónők áldásos tevékenységére. Örülök, hogy átalakult funkcióban az egykori kisiskola most is egy olyan fontos civil szerveződésnek adhat helyet, mint az Óballáért Egyesületnek. Jártam már Dunapatajon is, ahol egy az egykori iskola helyén a hálás volt kisiskolások márvány oszlopot emeltek a ledózerolt kisiskolájuk helyén. Engedjék meg, hogy röviden, emlékezve Nagybátyám különleges Alföld szeretetére is, beszéljek életéről, mely egy pártok felett állt államférfi élete volt és akinek áldásos tevékenysége ezelőtt 75 évvel 1932 október 11-én ért véget. A Bethlen kormány legnagyobb formátumú minisztere gróf Klebelsberg Kuno volt. Az akkori hivatalos megnevezés szerint az oktatás- és vallásügyi tárca volt az övé, azonban a mai miniszteriális területfelosztás szerint igen jó gazdája volt a kulturális ügyeknek, a tudomány ügyének, az ifjuság- és sportügynek, az egészségügynek, a szociális ügyeknek, a kulturális örökség ügyének - többek között. 56 évesen távozott az aktív politikusi élet porondjáról és 1932-ben 57 évesen ragadta el a halál. Halálának 75. évfordulójára való megemlékezésként mondom el gondolataimat a szervezők és a reá emlékezők nevében is, akik tudják, hogy soha ilyen aktuális nem volt a lehetetlen akarása és a minden erőt megfeszíteni tudó aktivitás a jó célok érdekében, a köznapi politika pártegoizmusa feletti eredményes önfeláldozó miniszteri munka az egész nemzet érdekében. Hazai és nemzetközi építő, pozitív tevékenységével kapcsolatosan kell megemlékezzünk nagybátyámról, a kultuszminiszterről, a köznapi politikán túli államférfiúról. Munkái, írásai, beszédei Európa nemzetközi levéltáraiban megtalálhatóak, hiszen ő volt az a politikus, aki teljesen tisztában volt azzal, hogy Magyarországnak kulturális, gazdasági, oktatási, tudományos szintjét kell emelnie egyidejűleg. Magyarország egy kulturált, népbarát politikát folytató Európában, az értelmiség fenti területeken való természetes együttműködése közepette beépül a jóakaratú társak közé és elvárhatja, hogy a múlt értékei és a jelen érdemei okán partnerként kezeljék nemzetközi szinten. Az ENSZ Könyvtárában és Levéltárában, a Népszövetségi Gyűjteményben általam felkutatott történelmi anyagok is ezt az együttműködést bizonyítják. Váratlan halála tragikusan érintette az egész nemzetet. Birtokomban levő százötven fölötti számú gyásztávirat, melyek közel sem formális megnyilvánulások, bizonyítják ezt. Kisiskolák tanítói is számosan megemlékeztek róla. Országos hatáskörű megemlékezés volt a társadalom legszélesebb rétegeinek részvételével a Nemzeti Múzeumban felravatalozott miniszter koporsójánál való tiszteletadás, a Szegedi Dómban celebrált gyászmise és az altemplomban történt végső nyugalomra helyezés. Ha életművét csak a bevezetőben említett összefoglaló területekkel jellemezzük, vagy a most is épülésünkre és hasznunkra levő számtalan alkotását tekintjük, és arra gondolunk, hogy minderre 1922 és 1931 között tíz év állt rendelkezésére, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy ilyen fiatalon ragadta el a szívroham. Ez igaz is és nem is! Hiszen halálának oka közvetlenül szívroham, viszont igazi okozója elhanyagolt paratifuszos fertőzése volt, melyet alföldi útján szerzett, az akkori tanyai fertőzött kutak vízét íva. Miniszterségéről az 1931-es, kormányával együtt való lemondás után járva az Alföldet, tanyai iskolai, olvasóköri rendezvényeken résztvéve történhetett ez. Majd elhanyagolva betegségét, az teljes szervezetét megtámadta, ahogy arról Korányi professzor, kezelőorvosa nyilatkozott. Nagyon legyengítette a betegség. Az antibiotikumok korában is egy hosszadalmas betegségről lett volna szó, de akkoriban ezen gyógyszerek híján különösen fontos lett volna a korai stádiumban való kórházi kezelés. Erre igazán lett volna módja, ha nem szólították volna el feladatai. Minisztersége teljes ideje alatt küzdenie kellett a kultúraellenes rövidtávú gondolkodással megvert politikustársaival. Erre álljon itt két idézet: „Egyik szomorú tünete közéletünknek, hogy bizony elég sok az olyan gazdasági tényező, akinek a maga működése terén a többtermelés megvalósítása nem sikerül, e gazdasági balsikereire gyógyírt a szellemi kevesebbtermeléstől vár.” „Hanyatló korokban egyes emberek egészen jóhiszeműen, ösztönszerűen éppen azoknak a tényezőknek mennek neki, amelyek a pozitív gondolatot képviselik, amelyek a hanyatlás továbbterjedésének gátjai. Minthogy pedig a kultúrában rejlik a záloga annak, hogy még a legnagyobb katasztrófák után is új élet és új fejlődés sarjadhat, azért a hanyatló korok szükségképpen kultúraellenesek és akiknek lelkén a hanyatló korok szelleme igazában erőt vesz, azok a világtörténelem tanúsága szerint egyenesen rohamokra indulnak a műveltséggel szemben.” Hogy Önök nem hagyják szűkebb pátriájuk kultúráját a rövidtávú gondolkodás közösségromboló martalékává válni, az nagyon példaértékű. Ez természetesen nem zárja ki a jó menedzseri tevékenységet, ellenkezőleg! Ezt bizonyítja szervezetük életre hívása, fenntartása és erejének bővítése. Gróf Klebelsberg Éva Klebelsberg Történeti Intézet 9/8/07 Dr. Juhász Enikő polgármester beszéde Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Óballai közösség! Ahogy itt állunk, rengeteg régi nyár illata, íze, felhőtlen gyermeki öröme idéződik fel bennem. Jóleső érzés, hogy elmondhatom Önöknek, én ide hazajöttem, hiszen édesapám szülei, rokonai itt éltek, s itt nyugszanak. Az itt töltött idő, az összetartozás, a figyelem, s a meghittség adott számomra olyan megőrzendő értékeket, melyért hálás vagyok, s melyből táplálkozva tovább adhatom én is fiaimnak az itt élők emberi tartását, meleg szeretetüket. Aki „kijön” ide Óballára, pár perc alatt visszasétál a múltba. Köszönöm a Falunap szervezőinek, és a most is itt élőknek, hogy felismerve e kicsiny település jelentőségét Törökszentmiklós életében, folytonos nehézségek, mindennapi küzdelmek árán próbálják fenntartani, megőrizni kultúráját. Hiszen nekik, nekünk kell gyermekeink számára az értékes mintát felmutatni: a kultúra értékeit becsülni, a törvényei szerint élni, és tanulságait érvényesíteni. Mert ez a kultúra nem csak tudást, műveltséget hordoz, hanem erkölcsöt is. Gyermekkoromban sokszor megnéztem ezt a kicsiny iskolát, ahol édesapám is tanult, s mára már ismerem annak az államférfiúnak az életútját, munkásságát, de ami a számomra a legfontosabb, emberi nagyszerűségét, akinek segítségével ez az iskola, s még több ezer népiskola épült szerte az országban. Gróf dr. Klebelsberg Kuno a Bethlen-kormány olyan legendás kultúrpolitikusa volt, akinek a nemzeti kultúrfölény értékrendjén alapuló reformjai, a trianoni békeszerződés után egy erős, európai színvonalú, művelt polgári középosztály megteremtésére irányultak. Megvalósított elképzelései az elmaradt magyar polgárosodás megvalósítását célozták meg, s ezzel egy nemzeti közép létrehozását. Ennyi építkezést, fejlesztést, ilyen rövid idő alatt, ilyen átfogó, gyökeres, és minőségi reformot azóta sem élt át a magyar kultúra és közoktatás. Tízéves minisztersége alatt a magyar kultúrtörténet legkiemelkedőbb programját hajtotta végre: 3 egyetemet, 21 klinikát, 3 főiskolát, több mint 5000 népiskolát, 500 óvodát hozott létre. Támogatta a könyvtárügyet, mint a népművelés legfontosabb eszközét Minisztersége idején ezerötszáz népkönyvtárat és ugyanannyi iskolai könyvtárat alapított. Tanügyi reformja kiterjedt a polgári, a középiskolák és a felsőfokú oktatás tananyagának korszerűsítésére, a szegedi, a pécsi és a debreceni tudományegyetem fejlesztésére. Ő hozta létre a tanyai iskolák hálózatát. Aki valaha is járt egy ilyen iskolában, tudja, hogy az akkor még analfabétizmussal küzdő pusztai népesség számára ezek az iskolák hozták el a szellem napvilágát. A trianoni szerződés utáni szörnyű állapot kétségbeesést okozott minden társadalmi rétegben. Ebből a reménytelennek tűnő állapotból állította talpra a magyar kultúrát, hiszen azt vallotta, hogy a politikai és gazdasági felemelkedésünket mindig is a kulturális felemelkedésünk előzte meg. Ő így vallott erről: ”Mert lehet egy nemzetet szegénnyé, koldussá tenni, de ha a nemzetben lakozó szellemi és erkölcsi erőket megtartani és gyarapítani is képesek vagyunk, akkor a nemzet nincs elveszve, és mindent vissza lehet szerezni.” Az oktatás, a kultúra, a tudomány olyan erőteljes támogatása fűződik nevéhez, amellyel utolértük, sőt némely területen meghaladtuk az európai szintet. Tevékenysége maradandó nyomai társadalmi rendszereket éltek túl. Karizmatikus személyisége volt annak a kornak. Mágikus emberi ereje mély és megingathatatlan meggyőződéséből fakadt. Szerinte: „Meggyőződéses embert el lehet pusztítani, de meggyőződésétől eltávolítani nem lehet!” Klebelsberg Kuno történelmünk legválságosabb idejében, kilátástalan gazdasági helyzetben a lelkileg is összetört nemzetnek mutatott kiutat, mellyel a magyarság puszta létét mentette meg. Programja a kulturális építkezés, az oktatás, a tudomány és egészségügy felvirágoztatásának útja volt. Kultúrpolitikája számos tehetséget, Nobel-díjast, olimpikont is adott a magyarságnak, s benne a világnak. De ezen túl, az általa elindított nagy ívű kulturális és tudományos fellendülés jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a nemzet ebben a tragikus évszázadban, s azóta is megmaradt. Engedjék meg, hogy mielőtt további szép napot és jó szórakozást kívánjak a Falunap többi programjához, végezetül ismét csak az ő, 1928-ban írt, ám véleményem szerint a mai napon is érvényes és mindenki számára elgondolkodtató gondolatait idézzem: „Kultúrpolitikánk két vezető motívuma tehát az: emelni a magyar tömegek művelődési szintjét, erkölcsi és szellemi belértékét, fajsúlyát és ennek a műveltebb nemzetnek olyan vezetőket adni, akiknek a méretei megütik az európai dimenziókat. Akiket a nemzet minden téren bizalommal és a siker reményével követhet.” Török Andrásné Szőke Marianna beszéde Magyarországnak volt olyan kormánya, amely a TUDÁST értéknek tekintette. Iskolák épültek, a tanyai, falusi gyerekek tanulhattak. Az én korosztályom ezek lerombolását is megtapasztalta. Az 1990-es rendszerváltás után, a megmaradt értékek megóvása is sorra került. Hál’ Istennek, az Óballai Iskolát nem dózerolták le, mint az újballait és az alatkait. Hálás vagyok azoknak, akik bármit tettek, hogy most megújulva, megszépülve áll a régi iskola! Ez az épület az én családomnak jelent érzelmileg a legtöbbet. Esztergomból, Jászberényből, a tanítóképzőből ide jöttek a drága jó Szüleim fiatalon tanítani. Itt kezdték az életüket, s majdnem 30 év után, innen mentek nyugdíjba. A szülőotthonból engem is ide hoztak, 16 éves koromig itt éltem. A jelenlévők között sokan vannak, akik pici koromban „pesztráltak”, amit most, félévszázad után köszönök meg! Nagyon szerettem itt lakni! Az utca felől az iskolába, az udvar felől a lakásba lehetett bemenni. Ez az épület óvoda, iskola, dolgozók általános iskolája, könyvtár, tudományos-, egészségügyi előadások színhelye, bálok, sok-sok kulturális rendezvény otthona volt. Olyan igazi közösség összetartó hely. De csak beszélgetni is gyakran jöttek a falubeliek a tanító bácsihoz, Apukámhoz, s Anyukámhoz. Emlékszem: még nem volt áram, az aggregátor az ablak alatt zúgott, - annyian néztük a szobában a „Tisza” TV-t, alig fértünk be. A gyökereim ehhez az épülethez, ehhez a faluhoz kötnek. Nagyon sokat tanultam a ballai emberektől. Itt dolgos, becsületes, szorgalmas, tisztességes embereket láttam, akik a kétkezi munkából éltek. Figyeltek egymásra, segítettek egymásnak. Szeretek idejönni, - hazajönni. Kitágultak az országhatárok. Európai-, világpolgárok lettünk. De úgy gondolom, akinek nincsenek erős gyökerei, a lehetőségkeresés szele elvtelenül világgá repíti. De akinek van egy ilyen kedves „HAZA”, mint nekem az Óballai Iskola, annak van hazája is. Köszönöm mindenkinek, aki valamit is tesz az iskola-, az épület fala megmaradásáért! VISSZA VISSZA A KEZDŐLAPRA
	A honlapot készíti és karbantartja Sain Mátyás és Hajnal László, óballai menedék-keresők. Kapcsolat: S.M.: msain@freemail.hu, 20/254-3663; H.L.: hajnallaszlo@gmail.com, 20/421-8402