|
|
|
|
Óballai
Alkotóház – Óballáért, Törökszentmiklós és Kistérsége Kulturális Fejlődéséért
Közhasznú Egyesület |
|
|
~~~ Az
oldal tartalma: |
~~~ Az óballai táj Általános tájleírás: Óballa a hivatalos tájföldrajzi
besorolás szerint az Alföld nagytájon,
a Közép-Tiszavidék középtájon, a Nagykunság kistájcsoporton belül
található a Szolnok–Túri-sík
kistájon. A kistáj meleg, száraz, erősen
vízhiányos terület (510- Az Óballa környéki táj jellemzően
magasártéri helyzetű löszös síkság. A pleisztocénban az
Északi-Középhegységből lefutó patakok hordaléka fedte be a kistájat, amelynek
felszínére egészen finomszemű folyóvízi üledék rakódott le, s ez később
löszösödött. A felszín legnagyobb részét ez a löszös anyag, lösziszap
borítja, amihez igen jelentős téglaagyag-készletek is kapcsolódnak. Ezen az alapkőzeten főleg alföldi jellegű
(mészlepedékes és réti) csernozjom talajféleségek alakultak ki, bár a
magasabb talajvizű laposokban, hajdani folyómedrekben különböző szikes foltok
is előfordulhatnak. Jelentős a táj hévíz-készlete. A kistáj csaknem teljes egészében
szántóföldi hasznosítás alatt áll. Rét és legelő jellemzően csak a szikes
laposokban, a lösztölgyes ligeterdő maradványai pedig csak a régi medrek
mentén fordulnak elő, inkább az akác az egyeduralkodó fafaj. A Tisza
hullámterében fűz-nyár-éger ligeterdők váltakoznak ültetett nemesnyárasokkal.
A táj igazi kultúrsztyepnek tekinthető. [Forrás: Magyarország kistájainak
katasztere, I. k.; Szerk.: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, MTA Földr. Int.,
Bp., 1990.]
Az Óballa felé vezető
út, háttérben a falu házai (fotó: S.M.) Tájtörténet a katonai felmérési
térképek alapján A balai táj újkori történetének
legfontosabb tényezője a 19. század második felében megvalósított
Tisza-szabályozás. Az 1763 és 1787 közötti első, majd az 1806 és 1869 közti második katonai felmérés térképein a táj meghatározó eleme még a
víz. Bár az Óballa környéki tájban az alacsonyabb és a magasabb fekvésű
területek között mindössze 5-6 méteres szintkülönbségeket találunk, az
állandó vízjárásnak köszönhetően ez a néhány méter választotta el a
„laposokat” és „fenekeket” a vízmentes „hátaktól”. A falutól keletre húzódó
legnagyobb egybefüggő vízmentes területet már a 18. századi térkép is
Balla-pusztaként jelöli, ennek középső, legmagasabb területe a Szőrhát. Az
1855-ös árvíz után e vízmentes terület nyugati csücskébe, az egészen
Tiszapüspökiig elhúzódó mély, korábban vízállásos terület („Nagy-fenék”,
később „Balai lapos”) partjára (a második katonai térképen „Tó-part”-ként
jelölt, elsősorban dohánytermesztő területre) települt át a falu. Óballa
Tiszapüspöki felé néző oldala valóban aránylag meredeken lejt a lapos felé, s
a helyiek ma is „partként” emlegetik.
Az óballai táj jellegzetes elemei a múlt tükrében A Tiszapüspökiig húzódó Balai
lapos természetes vízlevezető képződménye a Balai fok, amely Óballa
(Törökszentmiklós) és Tiszapüspöki határát adta. Kezdetben csak a
Balai-lapost töltötte fel vízzel, illetve annak a vizét vezette vissza a
Tiszába, később az Ásvány-Décse-ér megépülése után itt folyt a Tiszába a
Décse-ér vizének egy része is. Iránya kanyargós, hossza kb. Az új falutól északra a Tiszáig
húzódó mélyebb területet a térképek Doba-láposként jelzik. A Szőrhát alatt/mellett a vízet a
Décse-ér vezette el, amely a mai – alig létező – Újbala fölött az
„átemelőnél” lépett ki a Tiszából és vitte a vizet a Szőrhát alatt, majd
részben a régi falu mellett (a mai gátőrháznál), részben pedig a Nagy-Fenék
alatt végighúzódva Tiszapüspökitől északra érte el újra a Tiszát. A táj legmélyebb pontján, a
falutól délre, a mai alatkai földek helyén volt a Fejér tó egészen a
szabályozásig, ahonnan a Karancs ér vezette a vizet a Tinóka érbe. A Fejér
tótól keletre korábbi, még a szabályozás előtt létrejövő holtágak kesze-kusza
rendszere húzódott, amelynek leglátványosabb eleme a Nagy Morotva, amelynek
nyomai ma is tisztán kivehetők a műholdképeken. A leírás elsősorban a katonai
felmérési térképek vizsgálata alapján készült. Lásd: http://mapire.eu/hu/synchron/?zoom=13&lat=47.23793&lon=20.37482&ll=secondsurvey&rl=hkf_25e Emellett felhasználtuk a következő
írást: Benedek Gyula: Törökszentmiklós földrajzi helyei; In: Selmeczi-Szabó
(szerk.) Fejezetek Törökszentmiklós múltjából, Törökszentmiklós, 2001.
A falu képe repülőről,
2005. május 1. (fotó: Várszegi Csaba)
Tisza-parti ültetett nyáras (fotó: Várszegi Csaba)
A táj múltja feltárul –
vélhetőleg egy régi Tisza-mederről árulkodó vonalak (fotó: Várszegi Csaba) A óballai táj legattraktívabb
eleme azonban kétség kívül a Tisza-part, illetve a töltésen belüli ártér. A
faluhoz legközelebb eső partszakasz egy folyókanyar külső oldalára esik,
gazdag vízparti vegetációval. Az ártéren dominálnak a fehérnyárak, illetve a
fákra futó növények (vadszőlő, komló).
Óballai
Tisza-part októberben (fotó: S.M.)
Ártéri
mozaik – fehérnyárak, komló és egy ufó (fotó: S.M.)
Vadszőlő az
ártéren (fotó: S.M.)
Fehérnyár a
gátőr-háznál (fotó: S.M.)
Tél a
Tiszánál (fotók: Prunnerné Irén) ~~~ Állat-
és növényvilág, természetvédelmi értékek Kép és szöveg: Polgár Márta, a
Nyugat Magyarországi Egyetem természetvédelmi mérnökhallgatója Készült: Törökszentmiklós, 2006.
január 01. Az
eredeti tanulmány PDF formátumban letölthető innen. A Tiszáról röviden
A Tisza a Duna legjelentősebb
mellékfolyója, a jelenlegi hossza Ez a térség
a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet része, amely az Alföld egyik legjelentősebb természeti
értéke, 1978-ban alakult. Teljes kiterjedése
A térség állatvilága Állatvilágában
nagy számban vannak jelen a víz jelenléte miatt a halak és a kétéltűek, de
kiemelkedő szereppel bírnak a madarak, azokon belül is a gázló- és
énekesmadarak. A gázlómadarak közül is a legnagyobb számban a szürke gémek
vannak jelen. Óballa határában található az óballai szigorúan védett gémtelep mely
csak engedéllyel és az év meghatározott időszakában látogatható a madarak
nyugalma érdekében. A folyót kísérő ligeterdőkben szürke gémek, bakcsók, nagy- és kiskócsagok, kanalas gémek, üstökös gémek közösen alakítanak ki
hatalmas vegyes gémtelepeket. Az óballai gémtelep kialakulásának alapja a
rizstelep volt, ahová hosszú évtizedekig költöztek a fokozottan védett
gázlómadarak. A rizstelep megszűnése után azonban a fokozottan védett kiskócsagok, üstökös gémek, fekete gólyák,
valamint a bakcsók és kárókatonák. A megváltozott táplálék
következtében ezeknek a madaraknak az életfeltétele megszűnt. A
táplálékváltozást azonban a szürke
gémek sikeresen átvészelték. Ők ma már az élő Tiszából táplálkoznak. A
rizstelep megszűnésének következtében nem csak gázlómadaraink, hanem ragadozó
madaraink száma is csökkent.
Szürke
gém (Ardea cinerea) Védett! A szürke gémek mellett még megtalálható
a védett fehér gólya és a
fokozottan védett fekete gólya,
amely a ligeterdők sűrűjében, embereket messze elkerülve fákon fészkel és
rejtőzködő életmódja miatt csak ritkán kerül a szemünk elé. Ezek a
gázlómadarak főként halakkal, kétéltűekkel, csigákkal és kisebb rágcsálókkal
táplálkoznak, melyet az árterületen és a közeli szántón fognak be.
Fehér gólya (Ciconia ciconaia) Védett! A ragadozó madarak közül
legnagyobb számban az egerészölyvek
vannak jelen de előfordulhatnak még vörös
vércsék, barna kányák is,
melyek a közelben található egereket, pockokat és kisebb madarakat
fogyasztanak. Vadászterületük a környékbeli szántóföldek.
Egerészölyvek (Buteo buteo)
Védett! A gázlómadarak mellett nagy
számban jelen vannak az énekesmadarak is. Az ide tartozó madarak apró
termetű, főleg magvakkal és rovarokkal táplálkozó fajok, pl.: fecskék, poszáták, cinkék, rigók, gébicsek, verebek, valamint
megtalálható még nagy számban a fácán is.
Szén cinke (Parus major) Védett!
Kék
cinke (Parus coeruleus) Védett!
Erdei pinty (Frigilla coelebs)
Védett!
Füsti fecske (Hirundo rustica) Védett!
Fácán (Phasianus colchicus) A tiszavirágzás A térség másik kiemelkedő
állattani értéke a kérésztelep. A
tiszavirág 28-35 mm-es
testhosszával a legnagyobb európai kérészfajok közé tartozik. Teste sárgás,
szárnya szürkés, áttetsző. Lárvája iszaplakó és szerves törmeléket fogyaszt. Szájszerveik
erősen visszafejlődtek, esetleg teljesen redukálódtak is. Kifejlett korban
már sohasem képesek táplálkozni.
A tiszavirág (Palingenia
longocauda) Védett! Három év
után ugyanazon nap ugyanazon órájában előbújnak az üregükből és a víz felszínére
emelkednek. A vízből kibúvó lárvák vedlenek és a belőlük kikelő szárnyas
egyedek a víz felszíne közelében megkezdik rajzásukat, melynek iránya mindig
ellentétes a folyási iránnyal. Néhány méter magasságú kavargó tömegben a
hímek megkeresik a párjukat, a levegőben párosodnak. A párzás után a hím
rövidesen elpusztul, a nőstény a vízbe rakja a petéit, majd követi párja
sorsát. Ezt a jelenséget nevezzük tiszavirágzásnak.
Ez a csodálatos és egyedülálló jelenség általában június közepén figyelhető
meg.
A hím vedlése
Nászrepülés Emlősállatok
közül előfordulnak rókák, vaddisznók mezei egér, pocok, mezei nyulak, őzek.
Mezei nyúl (Lepus europaeus) Ha minden
egyes séta közben nem is látunk állatokat, a nyomaikat mindig felfedezhetjük.
Fácán (Phasianus colchicus)
Róka (Vulpes vulpes)
Őz (Capreolus capreolus) A térség növényvilága
Puhafás, más néven fűz-nyár
ligeterdő (Salicetum albae-fragilis)
Puhafás, más néven fűz-nyár
ligeterdő (Salicetum albae-fragilis)
áradás után Tisza
hullámterére jellemző puhafás, más néven fűz-nyár
ligeterdő, melynek fő alkotó fafaja a fűz
és a nyár fajok. Lombkorona szintje
középmagas, helyenként magas, 7-20 m-t is elérheti. Az ártér alacsony vagy
középmagas részén helyezkedik el, melynek következménye a gyakori és
tartósnak mondható elöntés, melynek jelentős szerepe van az itt jelen lévő
növényekre és állatokra. A fákra felkapaszkodó lián növények között említhetjük a komlót, a sövény szulákot, az adventív parti szőlőt és a süntököt.
Ritkább
növények közül megtalálható a nyári
tőzike, a virág káka, amelyek
védett fajok, a sárga nőszirom.
Nyári tőzike (Leucojum aestivum) Védett!
Sárga nőszirom (Iris pseudacorus) További jellegzetes
növények:
Mezei
aszat (Cirsium arvense)
Halovány aszat (Cirsium oleraceum) Kamilla
(Matricaria recututua)
Farkasalma
(Aristolochia clematitis)
Kúszó
boglárka (Ranunculus repens)
Fekete
bodza (Sambucus nigra)
Fekete
nadálytő (Symphytum officinale)
Kaszanyűg
bökköny (Viccia cracca)
Magas
aranyvessző (Solidago gigantea) ~~~ A szigorúan védett
óballai gémtelep Kép és szöveg: Polgár Márta A Hortobágyi
Nemzeti Park Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzetének egyik fokozottan védett
területe az a szürke gém telep, amely Óballa falu közelében található a Tisza
menti puhafás vagy fűz-nyár ligeterdőben.
Keletkezésének
oka az 1960-as évek elején a falu határában kialakult rizstelep volt, ahol
hosszú évtizedekig költöttek fokozottan védett kis kócsagok (Egratta
garzetta), üstökös gémek (Ardeola ralloides), fekete gólyák (Ciconia nigra),
velük együtt keveredve pedig igen nagy tömegekben bakók (Nycticorax
nycticorax), szürke gémek (Ardea cinerea) kárókatonák (Phalacrocorax carbo)
éltek. Jelentős volt a ragadozó- és énekesmadarak száma is. A rizstelep
megszűnése után eltűntek a fokozottan védett kiskócsagok, üstökös gémek, valamint
a bakók, és kárókatonák. A megváltozott táplálék következtében ezeknek a
madaraknak az életfeltétele megszűnt. A táplálékváltozást azonban csak a nagy
alkalmazkodó képességű szürke gémek vészelték át sikeresen. Ők ma már az élő
Tiszából táplálkoznak. A térségben megtalálható még a fekete gólya is amely
azonban már nem a gémtelepen, hanem teljesen különálló helyen rejtve fészkel.
A rizstelep megszűnésének következtében nem csak a gázlómadaraink hanem
ragadozó madaraink száma is csökkent.
Élőhely:
patakok, folyók és tavak mentén. Általában telepekben költ, néha azonban
magányosan is előfordul, de minden esetben a gémek családjában egyedüli módon
fészkét magas fákra építi .Fészke lapos korong alakú és fagallyakból épül. Jellemzése:
Nagy, erős felépítésű gázlómadár. Hossza 84- Zsákmányát,
amely főleg halakból áll, melyeket mozdulatlanul vár a tó- vagy folyóparton,
sekélyebb vizekben. Emelett rovarokat, hüllőket, kétéltűeket és apró
rágcsálókat is fogyaszt.
Védett
állat. Természetvédelmi értéke A terület
védetté nyilvánítását indokolta élőhelyének rohamos csökkenése, valamint a térségben
folytatott ártéri gazdálkodás és a rizstelep megszűnését követő
táplálékváltozás, melynek következtében sok élőlény elvesztette
életfeltételét. |
|
|
A honlapot készíti és
karbantartja Sain Mátyás és Hajnal László, óballai menedék-keresők. Kapcsolat: S.M.: msain@freemail.hu,
20/254-3663; H.L.: hajnallaszlo@gmail.com, 20/421-8402 |
